Sűrű programjaim voltak az elmúlt pár nap alatt. Bár, imádom, ha pörög az élet, és nem csak itthon ülök. Még próbálom teljes mértékben kiélvezni ezt a kis szabadságot, hiszen (nagyon remélem!) hamarosan kapok végre nyári munkát. Akkor meg már úgyis kevesebb időm lesz mindenre. 

Szerdán meglátogattam legjobb barátnőmet, akinek nemrég született pici babája, még nincs egészen két hónapos. Talán soha nem is fogtam még ennyire kicsi babát. Cumisüvegből meg is etethettem, illetve én toltam babakocsiban is. Jó érzés volt, nagyon édes kisfiú. 

Csütörtökön találkoztam egy fiú barátommal, illetve az egyetlen fiú barátommal. Bár, nem hiszek az ellenkező neműek barátságában túlzottan, a mi kapcsoltunk sem egészen úgy kezdődött, de mára már tényleg mondhatom, hogy barátok vagyunk.
Még októberben ismertem meg őt. Én és a barátnőim már indultunk haza buliból, vártunk a szórakozóhely előtt, mikor Ő kifutott utánam, hogy megkérdezze, mi a nevem, és hogy beszélhetünk-e még. Rettentő aranyos gesztus volt ez tőle, és nagyon jól is esett. Azóta mindennap beszélünk. Elég színes volt a kapcsolatunk, ő belém szeretett, de nem tudtam viszonozni (sokban közrejátszott az exem). Aztán végül lényeg, hogy tisztáztunk mindent, így már hosszabb idő óta, ő az egyik legjobb barátom. Mindent meg tudok vele beszélni, mindig az elsők között van, akinek elmondom, ha történik velem valami, és ez fordítva is így van. Bármiről is legyen szó, akár részemről fiúkról, akár részéről lányokról. Remélem, őt sohasem fogom elveszíteni.
Visszatérve, csütörtökön este elmentünk egy kávézóba beszélgetni, egy abszint és egy limonádé társaságában. Még hónapokkal ezelőtt szóba jött valahogy, hogy soha nem ittam még ilyen alkoholt, de annyiszor hallottam róla, hogy kíváncsi lettem. Megígérte, hogy akkor majd egyszer kipróbáljuk együtt. Hát, mit ne mondjak, bőven elég volt ezt egyszer megkóstolni, annyira borzasztó íze volt. Azért szerencsére az este nem volt ilyen keserű, jól éreztem magam.