Tegnap délután fél négykor felszálltam a buszra, bementem a városba és találkoztam két barátnőmmel, Ritával és Bogival. Elmentünk először bevásárolni, vettünk grillkolbászt, kólát és vodkát. A Sparban összefutottam egy ismerősömmel, egy férfivel, akivel egyszer régebben buliztam együtt, mert legjobb barátnőm barátjának a nővérének a munkatársa. Jó, ez így elég bonyolult. Lényeg a lényeg, 40 éves a férfi, bár minimum 5-8 évet letagadhatna. Nagyot köszönt, majd kicsivel később rám írt facebookon, hogy mi újság velem, meglepődött, hogy látott, mert már nagyon régen találkoztunk. Áh, mondom milyen jó fej, aztán megkérdezte, hogy lenne-e esélye nálam. Kikerekedtek a szemeim, bár remélem, csak poénkodott. Végül is, csak 20 év van köztünk, meg hát akkor is naaa.  Mindegy is, utána nem nagyon válaszoltam neki, csak smileyval, aztán nem írt. 

Vásárlás után elmentünk Ritáékhoz, náluk grilleztünk. Tesója már külön él, de ők nem voltak tegnap otthon, ezért tartott egy olyan kis házibuli félét. Bár nem annyira mondanám bulinak, inkább fogalmazzunk úgy, tartottunk egy lightos-csajos-beszélgetős-sütögetős-vodkalimonádés estét. Grilleztünk kolbászt és szalonnát, nagyon finomak voltak. Kicsivel később Rita áthívta még egy barátnőjét és kettő tesóját, aztán csocsóztunk és unoztunk még este. Éjfél-fél egy között már el is mentünk aludni. Illetve, én csak szerettem volna szépeket álmodni, sőt, bármit is álmodni. 

Még mielőtt lefeküdtünk volna, elkezdtünk beszélgetni arról, hogy a falu közelében gyakran vannak betörések, Rita tesójáék sem örültek volna, ha üresen marad a ház. Hát, mit ne mondjak, ezek a szavak eléggé beleivódhattak a tudatomba, mert egészen reggel fél 5-ig egy percet se aludtam. Tiszta bolond vagyok, de végig ezen járt az agyam. Mikor végre úgy éreztem, hogy elalszom, arra ültem fel, hogy hangokat hallok. Nem vagyok skizofrén. Mintha valaki az ajtót ütötte volna. Gyors előkaptam a telefonomat, bekapcsoltam a zseblámpát, hogy lássa a "betörő" a fényt és menjen el. Aztán, mikor már világossá vált, hogy nincs ott senki, megnyugodtam, és olyan hajnali fél 5 tájákában sikerült álomra hajtanom a fejem, úgy körülbelül 8-ig. De érdekes, simán felkeltem. 

Reggel meséltem a lányoknak, hogy mi volt, kicsit nevettek csak ki. Rita mondta, hogy biztos a tehenek voltak, mert éjjel szokták rúgni a vasajtót, és valahol a ház mögött vannak, és pont abban a szobában hallani mindent, ahol én aludtam. (És igen, tartanak bocikat.)

Most már visszagondolva kinevetem saját magamat, vicc, hogy éjjelente milyen kreatív tudok lenni, meg mások szerint ez tök cuki kis történet. Ahaaa, én is pont ezt mondom, olyan kis """cuki""" éjszaka volt.