Leparkolt a házunk előtt, kiszállt, már készültem beszállni az autójába, hogy elinduljunk, de szólt, hogy várjak, lesz még egy utam befele, erre egy előhúzott a háta mögül egy szál vörös rózsát. Meghatódtam, vagy nem is tudom, mi a megfelelő szó erre, de nagyon boldoggá tett. 

Igen, arról a srácról beszélek, akiről már meséltem, hogy randiztunk egyszer. 

Tegnap újra találkoztunk.

Eljött értem autóval, ahogy már említettem, de nem "csak" egy virágot kaptam tőle, úgy viselkedett velem, mint egy hercegnővel. Még a kocsi ajtaját is ki akarta nyitni nekem, csak én előbb odaértem, így ez nem jött össze, de a szándék, hogy ilyen megfordult a fejében, olyan jólesett. Tényleg olyan volt, mintha egy modern Disney-film főszereplője lennék, ő meg lenne a herceg. 

Miután elindultunk, Szombathely fele tartottunk, nem messze onnan van egy kalandpark, ott voltunk. Hatalmas nagy élmény volt. Végigmentünk a fekete kötélpályán is, ami a legnehezebb volt, közben persze akadtak nehézségek, illetve volt, hogy úgy gondoltam, hogy úristen, miket meg nem teszek én, de olyan jó elmondani, hogy megcsináltuk, sikerült. Ezután kipróbáltuk az Indián 7 próbát, íjászkodtunk, gokartoztunk, és felmentünk valami hintára. Na, az volt a legdurvább. Fel kellett menni egy létrán, hat méter magasan voltunk, ráültünk egy hintára, majd kihúzták alólunk azt, ami még tartott. Nagyon hirtelen ért a meglepetés, ahogy elindultunk a hintával a levegőben, elkezdtem remegni, de közben mégis fantasztikus volt az érzés. Készítettünk egymásról videókat, visszanézve nagyon félelmetes, és durva belegondolni abba, hogy mi ezt tényleg kipróbáltuk. Sokat nevettünk, féltünk, izgultunk, de ezekért az élményekért megérte. 

Ami még rátette a pluszt, hogy végig magáztuk egymást. Találkozónk előtt este írt valamit, ahol nem tegezett, én meg rávágtam, hogy mi lenne, ha innentől kezdve magáznánk egymást, vagy legalábbis próbáljuk ki. Belement az ötletembe, körülbelül annyi esze van, mint nekem. (:'D) A végére egész jól belejöttünk, tényleg így szóltunk egymáshoz, de még a hangszínünk is más volt, mint normál esetben. Kíváncsi vagyok azért, hogy a környezetünk mennyire nézett hülyének minket, hogy két huszonéves magázza egymást. 

Miután végigmentünk a pályákon, levezetésként felültünk a kisvasútra, ahol tényleg még jobban fokozódott az, hogy ne úgy érezzem magam, mintha nem is a valóságban lennék. Elképzeltem, hogy a kisvasút egy hintó. Azt is megbeszéltük, hogy már csak az aláfestő zene hiányzik, és az, hogy valaki virágokat szórjon. Ja, és ha nem lenne ez elég, még letépett nekem közben egy virágot is. Ki volt írva, hogy tilos kihajolni, de ő csak azért is hősködött, bár szerintem ezt inkább kisgyerekeknek írták, mert nem mondanám, hogy veszélyes lett volna.

Hazafele megálltunk még fagyizni, és megbeszéltük, hogy be kéne fejezni a magázódást, mert annyira hozzá fogunk szokni, hogy nem tudunk leállni. De már most nehéz volt. Hihetetlen, hogy egy nap alatt mennyire megszoktuk. Mesélte, hogy mikor ment még haza autóval, beszélt hozzám magában, de nem tegezett. Aztán párszor el is rontottuk még utána is, tényleg teljesen véletlenül. Azért vicces. 

Nagyon nyálas ez az egész, ugye? ... Hmm, de annyira jó, annyira szükségem van már erre. Nem szeretethiányom van, hanem tényleg elhittem már, hogy soha többé nem fog érdekelni már egy fiú sem, de ő most megváltoztatott bennem valamit. Megkedveltem... nagyon is.