Az elmúlt pár napomról nem sokat meséltem, pedig most sem állt meg körülöttem az élet.

• 22-én Ritáéknál voltam házibuliban. Nagyon jól sikerült, egész éjszaka mezítláb táncoltunk a betonon, mulatós zenére. Ezer éve halllgattam már ilyet, de most nagyon jó volt. Náluk aludtam, 4 óra körül feküdtünk le, de körülbelül aludtam összesen 1 órát. Ott volt a szobában 3 darab légy. Azt hittem, megőrülök már tőlük, annyira idegesítettek. Aztán végül is még délelőtt hazajöttem és pihentem. Elég sokat, mondhatni túl sokat is, de kellett ez.
• 26-án Wellhello koncerten voltam a tesómmal és szintén Ritával. Az első sorban tomboltuk végig az egészet. Imádom őket. Mire vége lett a koncertnek, egyikünknek sem maradt hangja, de ez valahogy nem lepett meg. 
• Időközben elkezdtem némettanárhoz járni, hétfőn megyek negyedszerre. Muszáj felkészülnöm most rendesen a nyelvvizsgára, mert eddig nem annyira vettem komolyan. A szóbeli része már sikerült két éve, de az írásbeli nem ment. Levelet írni szeretek, az megy is, de szövegértéssel valamiért nem vagyok jóban. Így, hogy itthon csinálgattam próbákat, sikerültek volna, de 45 perc helyett, több, mint egy órát vett igénybe. Remélem, azért előbb-utóbb menni fog. 
• Megvettem Csernus Imre- Nő című könyvét. Bár még nem olvastam belőle annyira sokat, de az eddigiek alapján számomra túl negatív. Én nem látom ennyire borúsan a helyzetet. Sokszor úgy érzem, túloz. Valahogy nem lep meg, hogy az író már a negyedik feleségével van együtt. Számomra a könyv azt sugallja, hogyha elromlik valami, dobjuk ki, ne pedig megjavítsuk. Lehet, hogy egyik kicsit sokat vártam a könyvtől. Félreértés ne essék, tisztelem Csernus munkásságát, és nagyon okos embernek tartom.

Hosszú idő után most érzem először úgy, hogy kell egy kis nyugi, és csak egyedül akarok lenni. Nem is emlékszem rá, mikor voltam utoljára így. Bár valószínű, gyorsan vége lesz ennek az érzésemnek, de nem is baj.