Gondolkodtam rajta, elmeséljem-e a tegnapi találkozásomat -most már azt hiszem, ideje lesz a nevén hívnom - Lacival. (Igen, ő srác, akivel harmadszorra találkoztam.) Nem szeretném, ha unalmassá válna, hogy mostanában csak róla írok, de végül is, az én blogom. És én szeretnék írni róla, mert boldoggá tesz. Attól félek, hogy túlságosan beleélem magam, mert semmi sem biztos, nagyon az elején járunk. De élvezem, hogy más jár a gondolataimban, és nem az exem. 

Apropó, exem. Nem hisztitek el, a randi előtti este felhívott. Gondolom, buliban volt, mert hangosan szólt a zene. Felvettem, beleszólt, de sok mindent nem értettem, csak annyit, hogy a keresztnevemet mondja. Aztán kinyomtam. Mivel ő facebookon le van tiltva, haverjáéból írt rám, hogy jó, hogy beleszóltam, de szerencsére, elvették tőle. Elegem van belőle, végleg betelt a pohár a játszmáival. Megint nem telt el teljesen két hónap anélkül, hogy kibírta volna, hogy ne keressen. Egyébként ez volt az eddigi leghosszabb idő. Elég volt az elmúlt egy évből, ott lettem volna neki, ő ellökött, annak ellenére, hogy mindig ő keresett fel. Aztán persze, pár hét múlva meg hallgattam, hogy lépjek túl, ő nem érez irántam úgy. Aha, persze. Ilyet többet nem játsszunk, határozottan állítom, hogy továbbléptem. Hiába az én hibáim miattam mentünk szét, bőven visszakaptam a szenvedést. Erről ennyit. 

Lacival tegnap elmentünk a Balatonra, van ott egy nyaralójuk. Először lepakoltuk a cuccainkat, majd kimentünk a partra. Reggel még nem volt annyira rossz idő, de később nagyon elkezdett fújni a szél. Akkora hullámok voltak, hogy én ilyenben még soha nem fürödtem. Már értem, hogy lehet megfulladni a térdig sem érő vízben. Egyébként élvezetes volt, csak nagyon fáztunk. Sok időt nem is töltöttünk lent. Visszamentünk a nyaralóba grillezni, madj miután ettünk, megmasszírozott. Fogadtunk még napokkal ezelőtt valamiben, és ez volt a nyereményem. Fhu, hát megérte, senkitől nem kaptam ilyen masszázst még. Egymás mellett feküdtünk utána az ágyon és csak beszélgettünk, majd egyre közelebb volt az arcunk egymáshoz és megcsókolt. Most először. Utána összebújva horror filmet néztünk. Én nem tartom magamat félősnek, de esküszöm pár jelenetnél megijedtem. A The Autopsy of Jane Doe-t, magyarul a Boncolás című filmet néztük. A legrosszabb az volt az egészben, hogy kint nagyon fújt a szél és folyamatosan valami hangok jöttek. Egyszer olyan volt, mintha kopogott volna valaki, de nem én voltam az egyetlen, aki úgy hallotta. Fel is keltünk és bezártuk a bejárati ajtót. (:'D) Aztán film után picit pihentünk még, átölelve egymást feküdtünk és beszélgettünk még nagyon sok mindenről, aztán jöttünk haza. 

A bejegyzés pedig azért kapta ezt a címet, mert tegnap egy olyan felső volt rajtam, amire ez volt írva. Zenét hallgattunk, és arra ugrottam fel, hogy úristen, ez egy Ed Sheeran szám dalszövege, nem is tudtam. Laci pedig felkapcsolta a kis villanyt az ágy mellett, azt mondja, hogy talán nem is "under the light of thousand stars", de remélem, a csók ilyen fény mellett is megteszi. Nevettünk rajta, tök édes volt. 

Olyan jó érzés, már most várom, hogy újra lássam. Sokféle érzés kavarog bennem. Szeretném, ha ez az egész jól alakulna, de kicsit félek is. Félek, hogy túl korán beleélem magam abba, ami lehet, hogy nem is lesz. Tudom, hogy nem szabad így hozzáállni, de olyan sokszor fájt már, nem akarom újra átélni azt.